Örömmel gratulálunk abból az alkalomból, hogy Dr. Gödör Éva ny. adjunktus kollégánk gyémántdiplomát, Dr. Berceli Tibor emeritusz professzor kollégánk pedig rubindiplomát vehetett át a K épület aulájában.
Az alkalomra készült kiadvány röviden bemutatja az életútjukat, ebből idézünk.
Dr. Berceli Tibor
a műszaki tudományok doktora
1929-ben született Budapesten
2001-ben arany-, 2011-ben gyémánt-, 2016-ban vasdiplomában részesült. 1947-ben a
Műegyetem Gépészmérnöki Karára iratkozott be, melynek B tagozatán kívánt tanulni.
1949-ben megalakult a Villamosmérnöki Kar, ahol a gyenge áramú szakot választotta.
Az Egyetem elvégzésekor új lehetőség tárult fel előtte. A Magyar Tudományos Akadémia
elindította az aspiráns képzést. Sokat tanakodott, de végül 1 órával a határidő lejárta előtt
beadta a jelentkezését. 1955-ben már, mint a műszaki tudományok kandidátusa lépett
munkába a Távközlési Kutató Intézetben. Feladata új mikrohullámú áramkörök kidolgozása
lett. Munkájának eredményeit a Mikrohullámú Kollokviumokon (Microcoll-on) és az Európai
Mikrohullámú Konferenciákon tette közzé. 1962-ben az Intézet Mikrohullámú Osztályának
a vezetője lett. Ugyanebben az évben kezdte el oktatói tevékenységét a Műegyetem
Mikrohullámú Tanszékén. 1964-ben ösztöndíjasként az amerikai Polytechnique Institute
of Brooklyn-ban mikrohullámú témákkal foglalkozott. 1965-ben a Műszaki Tudományok
Doktora lett. 1987-ben „Nonlinear Active Microwave Circuits” című könyvének megjelenése elősegítette, hogy meghívást kapott a Philadelphiai Drexel Egyetemre. Ott az 1988-
89-es tanévben, mint vendégprofesszor tanított és kutatásokat végzett. Nagy meglepetést okozott, hogy szóbeli beszámolót is kért a diákoktól. Ezután több vendégprofesszori
meghívás is kapott. A német Hamburg-Harburgi, a francia Grenoble-i, a finn Helsinki-i, a
japán Osakai és az ausztrál Sydney-i egyetemeken tanított és végzett kutatásokat. Sok különbözőséget lehetett az egyes országok szokásaiban és az egyetemek oktatásában megismerni. Mindeközben a Mikrohullámú Tanszéken optikai távközlést oktatott és számos
doktoranduszával több európai kutatási projektben vett eredményesen részt. 2000-től
négy évig Széchenyi professzori ösztöndíjat kapott. Jelenleg professzor emeritusként optikai témájú tanrendi előadást tart, diákokat mentorál és konzultál velük. Számos eredményesen végzett doktorandusznak volt a témavezetője. Legfontosabb kitüntetései: Állami
Díj (1980) mikrohullámú rendszerek fejlesztéséért, Európai Mikrohullámú Konferencia díja
(2006) számtalan publikációjáért, Institute of Electrical and Electronic Engineers (IEEE)
Microwave Career Award (2016) (életmű díj). Az Egyetem Szenátusa rubindiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
Dr. Gödör Éva
1936-ban született Szigetváron
2011-ben aranydiplomában részesült.
Egyetemi tanulmányait 1956-1961 között végezte a BME Villamosmérnöki Karán, majd
1961-63 időszakban a BHG Mikrohullámú Fejlesztési Osztályán dolgozott és 1963 óta a
Mikrohullámú Híradástechnika Tanszék/Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék
oktatója. A mikrohullámú szakmérnöki oklevelet 1966-ban, az egyetemi doktori fokozatot 1971-ben szerezte meg. Az eltelt évtizedek alatt részt vett mindazon tárgyak oktatásában, melyek a földfelszíni és a műholdas mikrohullámú hírközlő rendszerek, valamint
a mikrohullámú távérzékelés és rádiócsillagászat témáját ölelik fel, beleértve a rendszertechnikai kérdéseket, az áramköri megoldásokat, a terjedési problémákat. Ez az oktatási munka egyaránt jelentette a magyar és angol nyelvű tananyag összeállítását, jegyzetírást, önálló laboratóriumi, diplomatervezési illetve doktori hallgatói tevékenységek
irányítását és a kapcsolódó kutatási munkákat. A tématerületekről áttekintést ad az oktatott tárgyak felsorolása: Tápvonalak, antennák, hullámterjedés; Mikrohullámú áramkörök;
Mikrohullámú berendezések; Híradástechnika; Műholdas és mobil kommunikáció; Vezeték
nélküli információs rendszerek; Műholdas rendszerek és távérzékelés. Ezen munkákról
egyetemi jegyzetek, könyvrészletek, cikkek, szakértői jelentések, hazai és nemzetközi
konferenciákon tartott előadások, a kutatási eredményeket összefoglaló eredmények adtak hírt. Az oktatásszervezés és szakmai közélet résztvevőjeként 1991-1993 között szervezte a Villamosmérnöki és Informatikai Karon az Erdélyi Nyári Egyetemet, több évig volt
a Temesvári Magyar Diákságért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Tagja több szakmai egyesületnek (IEEE= Institute of Electrical AND Electronics Engineers; EARSeL=European
Association of Remote Sensing Laboratories; MANT= Magyar Asztronautikai Társaság;
HTE= Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület). A HTE-ben és a MANT-ban végzett munkáját szakmai elismerések jelzik: HTE Ezüst jelvény (1988), HTE Arany jelvény
(1989, 1992), Puskás Tivadar Díj (1981, 1997, 2010), Virág-Pollák díj (1992), Nagy Ernő
Emlékérem (MANT, 2004), Magyar Érdemrend Lovagkereszt (2020).
Az Egyetem Szenátusa gyémántdiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki
tevékenységét.
